A függvény a megadott szabadságfok mellett a Student-féle t-eloszlás inverzét számítja ki.
Szintakszis
INVERZ.T(valószínűség;szabadságfok)
Valószínűség: A Student-féle t-eloszláshoz tartozó valószínűség.
Szabadságfok: Az eloszlást jellemző szabadságfokok a száma.
Megjegyzések
-
Ha bármelyik argumentum értéke nem szám, akkor a INVERZ.T az #ÉRTÉK! hibaértéket adja eredményül.
-
Ha valószínűség < 0 vagy valószínűség > 1, akkor a INVERZ.T eredménye a #SZÁM! hibaérték lesz.
-
A program a szabadságfok argumentumnál csak az egészérték részt veszi figyelembe.
-
Ha szabadságfok < 1, akkor a INVERZ.T a #SZÁM! hibaértéket adja eredményül.
-
Az INVERZ.T kiszámítása: INVERZ.T = p( t< X ), ahol X egy t-eloszlást követő véletlen változó.
-
Egyszélű t-értéket kap eredményül, ha a valószínűség helyett a 2*valószínűség értéket használja. Ha a valószínűség 0,05, a szabadságfokok száma 10, a kétszélű értéket az INVERZ.T(0,05;10) kifejezés adja, amelynek értéke 2,28139. Az egyszélű érték ugyanennél a valószínűségnél és szabadságfoknál INVERZ.T(2*0,05;10) alakban számítható, amelynek eredménye 1,812462. Egyes táblázatokban a valószínűség (1-p) alakban szerepel.
A program az INVERZ.T függvény kiszámítására az iteráció módszerét használja. Adott valószínűségi érték mellett az INVERZ.T kiszámítása addig tart, míg az eredmény hibája kisebb nem lesz, mint ±3x10^-7. Ha az INVERZ.T 100 közelítő lépés után sem konvergál, akkor a program a #HIÁNYZIK hibaértéket adja vissza.
Példa
|
Valószínűség |
Fok |
Képlet |
Leírás (eredmény) |
|
0,054645 |
60 |
=INVERZ.T([Valószínűség];[Szabadságfok]) |
A megadott argumentumok Student-féle t-eloszlásának t-értéke (1,959997462) |
