Az F-eloszlás inverzének értékét számítja ki. Ha p = F.ELOSZLÁS(x;...), akkor INVERZ.F(p;...) = x.
Az F-eloszlást F-tesztben használhatja két adathalmaz variabilitásának vizsgálatára. Elemezheti például a keresetek eloszlását Magyarország és Szlovénia esetében annak megállapítására, hogy a két országban hasonló-e az eltérés foka.
Szintakszis
INVERZ.F(valószínűség;szabadságfok1;szabadságfok2)
Valószínűség: Az F-eloszlás eloszláshoz tartozó valószínűségérték.
Szabadságfok1: A számláló szabadságfoka.
Szabadságfok2: A nevező szabadságfoka.
Megjegyzések
-
Ha bármely argumentum nem számérték, az INVERZ.F függvény az #ÉRTÉK! hibaértéket adja vissza.
-
Ha valószínűség < 0 vagy valószínűség > 1, az INVERZ.F függvény a #SZÁM! hibaértéket adja eredményül.
-
Ha a szabadságfok1 vagy a szabadságfok2 nem egész szám, egésszé lesz csonkítva.
-
Ha a szabadságfok1 < 1 vagy a szabadságfok1 ≥ 10^10, az INVERZ.F függvény a #SZÁM! hibaértéket adja eredményül.
-
Ha a szabadságfok2 < 1 vagy a szabadságfok2 ≥ 10^10, az INVERZ.F függvény a #SZÁM! hibaértéket adja vissza.
Az INVERZ.F függvénnyel az F-eloszlás kritikus értékeit kaphatja meg. A varianciaanalízis (ANOVA) például gyakran tartalmazza az F statisztika, az F valószínűség és kritikus F-érték adatokat 0,05 pontossággal. F kritikus értékét úgy kaphatja meg, hogy az INVERZ.F függvényben a valószínűség argumentumnak a szignifikanciaszintet adja meg.
Az INVERZ.F iteratív módszerrel számítja ki a függvény értékét. Adott valószínűségi érték mellett az INVERZ.F addig ismétli a számításokat, amíg az eredmény legalább ± 3x10^-7 pontosságú nem lesz. Ha az INVERZ.F 100 iteráció után sem találja meg a keresett értéket, akkor #HIÁNYZIK hibaértékkel tér vissza.
Példa
|
Valószínűség |
Szabadságfok1 |
Szabadságfok2 |
Képlet |
Leírás (eredmény) |
|
0,01 |
1 |
4. |
=INVERZ.F([Valószínűség];[Fok1];[Fok2]) |
Az F-eloszlás értéke a megadott argumentumokhoz (15,20675) |
