Képletek – Áttekintés

A képletek olyan egyenletek, amelyek a munkalapon szereplő értékekkel számításokat hajtanak végre. A képletet egyenlőségjellel (=) kell kezdeni. A következő képlet például a három kétszereséhez hozzáad ötöt.

=5+2*3

A képlet a következők bármelyikét is tartalmazhatja: függvények, hivatkozások, műveleti jelek és állandók.

A képletek alkotórészei

A képletek részei

1. Függvények: A PI() függvény a pi értékét (3,142...) adja vissza.

2. Hivatkozások: az A2 az A2 cellában lévő értéket adja vissza

3. Állandók: A képletbe közvetlenül beírt számok vagy karakterláncok, például a 2.

4. Műveleti jelek (operátorok): A ^ (kalap) operátor a hatványozás, a * (csillag) a szorzás műveleti jele.

Tartalom

Állandók használata képletekben

Műveleti jelek a képletekben

Függvények és beágyazott függvények használata képletekben

Hivatkozások használata képletekben

Nevek használata képletekben

Tömbképletek és tömbállandók használata

Állandók használata képletekben

Az állandó olyan érték, amit nem kell kiszámítani. Például a 2008.10.9. dátum, a 210 szám és a "Negyedévi bevétel" szöveg mind állandó. A kifejezés vagy a kifejezés eredményeként kapott érték nem állandó. Ha a képletben cellahivatkozások helyett állandó értékeket használunk (például =30+70+110), az eredmény csak akkor változik, ha módosítjuk a képletet.

Vissza a lap tetejére

Műveleti jelek a képletekben

Az operátorok vagy műveleti jelek határozzák meg a képlet elemein végrehajtandó számítási műveleteket. Az alkalmazás bizonyos alapértelmezés szerinti sorrendben hajtja végre a számításokat, ez a sorrend azonban megváltoztatható zárójelek segítségével.

A műveleti jelek típusai

Az Excel a következő négy operátortípust tartalmazza: számtani, összehasonlító, szövegösszefűző és hivatkozási operátor.

Aritmetikai operátorok

Az alapvető matematikai műveletek (például összeadás, kivonás, szorzás) elvégzésére, a számok kombinálására és a számszerű eredmények kiszámítására a következő számtani műveleti jelek használhatók.

Számtani műveleti jel

Jelentés

Példa

+ (pluszjel)

Összeadás

83,16

– (mínuszjel)

Kivonás
Ellentett képzése

3–1
–1

* (csillag)

Szorzás

83,16

/ (perjel)

Osztás

83,16

% (százalékjel)

Százalék

20%

^ (kalap)

Hatványra emelés

3.2.

Összehasonlító operátorok

Az alábbi operátorokkal két értéket hasonlíthat össze. Ha két értéket ezen operátorok segítségével hasonlít össze, az eredmény az IGAZ vagy a HAMIS logikai érték lesz.

Összehasonlító operátor

Jelentés

Példa

= (egyenlőségjel)

Egyenlő

A1=B1

> (nagyobb jel)

Nagyobb mint

A1>B1

< (kisebb jel)

Kisebb mint

A1<B1

>= (nagyobb vagy egyenlő jel)

Nagyobb vagy egyenlő

A1>=B1

<= (kisebb vagy egyenlő jel)

Kisebb vagy egyenlő

A1<=B1

<> (nem-egyenlő jel)

Nem egyenlő

A1<>B1

Az eredmény az IGAZ vagy a HAMIS logikai érték lesz.

Szövegösszefűző operátor

Az és-jel (&) használatával összekapcsolhat, vagyis összefűzhet több szöveges karakterláncot, így egyetlen szövegegységet hozhat létre.

szöveges jel

Jelentés

Példa

& (és-jel)

Két érték összekapcsolásával, vagyis összefűzésével egyetlen folytonos szövegértéket hoz létre.

"munka"&"lap"

Hivatkozási operátorok

Az alábbi operátorokkal cellák tartományait egyesítheti számítások céljából.

Hivatkozási operátor

Jelentés

Példa

: (kettőspont)

Tartományoperátor, amely a két hivatkozás közötti összes cellára (beleértve a két hivatkozást is) egyetlen hivatkozást eredményez.

B5:B15

; (pontosvessző)

Egyesítő operátor, amely több hivatkozást egyesít egyetlen hivatkozásba.

SZUM(B5:B15;D5:D15)

(szóköz)

Metszetoperátor, amely a két hivatkozásban közös cellákra mutató hivatkozást eredményez.

B7:D7 C6:C8

Műveletek végrehajtási sorrendje képletekben

Bizonyos esetekben befolyásolja a képlet eredményét, hogy milyen sorrendben történnek a számítások, ezért fontos, hogy megértse, az alkalmazás hogyan állapítja meg a sorrendet, és hogy ezt hogyan lehet módosítani úgy, hogy a kívánt eredményt kapja.

Számítási sorrend

A képletekben a számítás adott sorrendben történik. Az Excelben a képlet mindig egyenlőségjellel (=) kezdődik. Ez jelzi az Excel számára, hogy a következő karakterek képletet alkotnak. Az egyenlőségjelet a számítandó elemek (operandusok) követik, amelyeket számítási operátorok választanak el egymástól. Az Excel a képletet balról jobbra haladva a matematikai szabályoknak megfelelően értékeli ki.

A műveletek szintjei

Ha egyetlen képletben több műveleti jelet vagy operátort adunk meg, az Excel a műveleteket a következő táblázat szerinti sorrendben hajtja végre. A képlet azonos prioritású műveleteit (például szorzás és osztás) az Excel balról jobbra haladva értékeli ki.

műveleti jel (operátor)

Leírás

: (kettőspont)

(szóköz)

; (pontosvessző)

Hivatkozási operátorok

Negáció (például –1)

%

Százalék

^

Hatványra emelés

* és /

Szorzás és osztás

+ és –

Összeadás és kivonás

&

Két szöveges karakterlánc összekapcsolása (összefűzése)

=
<>
<=
>=
<>

Összehasonlítás

Zárójelek használata

A végrehajtási sorrend módosításához az elsőnek kiértékelni kívánt képletrészt írjuk zárójelek közé. Például a következő képlet eredménye 11 lesz, mivel az Excel a szorzást az összeadás előtt hajtja végre. A képlet összeszorozza a 2-t a 3-mal, majd hozzáad 5-öt.

=5+2*3

Ha viszont a szintaxis módosításához zárójeleket használunk, akkor az Excel összeadja az 5-öt és a 2-t, majd az eredményt megszorozza 3-mal, amelynek a végeredménye 21.

=(5+2)*3

Az alábbi példában a képlet első részét magába foglaló zárójel hatására az Excel először a B4+25 értékét számítja ki, és csak azután osztja el a D5, E5 és F5 cella összegével.

=(B4+25)/SZUM(D5:F5)

Vissza a lap tetejére

Függvények és beágyazott függvények használata képletekben

A függvények olyan előre definiált képletek, melyek adott képletekkel, meghívott argumentumokkal, adott sorrendben vagy struktúrában hajtanak végre számításokat. A függvények segítségével egyszerű vagy összetett számítások is végezhetők.

A függvények szintaxisa

Az alábbi példa egy függvény szintaxisát szemlélteti. A példában a KEREKÍTÉS függvény az A10 cella értékét kerekíti.

A függvény felépítése

A függvény felépítése

1. Struktúra:A függvény struktúrája egyenlőségjellel kezdődik (=), mely után a függvény neve, egy nyitó zárójel, a függvény vesszővel elválasztott argumentumai és egy befejező zárójel következik.

2. A függvény neve. A függvények listáját kapja, ha kijelöl egy cellát, és megnyomja a SHIFT+F3 billentyűket.

3. Az argumentumok. Az argumentum lehet szám, szöveg, logikai érték (IGAZ és HAMIS), tömb, hibaérték (például #HIÁNYZIK) vagy cellahivatkozás. A megadott argumentumnak az adott argumentum számára érvényes értéket kell adnia. Az argumentumok lehetnek állandók, képletek vagy más függvények is.

4. Argumentum elemleírása:A függvény beírása közben megjelenik a szintaxist és az argumentumokat tartalmazó elemleírás. Ha például beírja a =KEREKÍTÉS( karaktereket, megjelenik az elemleírás. Az elemleírások csak a beépített függvények esetén jelennek meg.

Függvények megadása

Függvényt tartalmazó képlet készítésénél a Függvény beszúrása párbeszédpanel segít a munkalapfüggvények beírásában. Amikor a függvényt beírja a képletbe, a Függvény beszúrása párbeszédpanel megjeleníti a függvény nevét, összes argumentumát, a függvény és argumentumai leírását, a függvény és az egész képlet aktuális értékét.

A képletek egyszerűbb létrehozása és szerkesztése, illetve a beírási és szintaxishibák minimális szintre csökkentése érdekében érdemes a képletek automatikus kiegészítését használni. Amikor egy = jelet (egyenlőségjelet), majd kezdőbetűket vagy megjelenítési eseménykódot ír be, a Microsoft Office Excel a cella alatt egy dinamikus legördülő listában megjeleníti a beírt betűknek vagy eseménykódnak megfelelő, érvényes függvényeket, argumentumokat és neveket. Ezután beillesztheti a képletbe a legördülő lista valamelyik elemét.

Függvények egymásba ágyazása

Bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy az egyik függvényt a másik függvény egyik argumentumaként használjuk. A következő képlet például beágyazott ÁTLAG függvényt használ, és az eredményt az 50 értékkel hasonlítja össze.

Beágyazott függvények

1. Az ÁTLAG és a SZUM függvény a HA függvénybe van ágyazva

Érvényes visszaadott értékek:      Amikor beágyazott függvényt argumentumként használunk, annak ugyanolyan típusú értéket kell adnia, amilyet az argumentum használ. Ha például az argumentum IGAZ vagy HAMIS értéket ad, a beágyazott függvénynek is IGAZ vagy HAMIS értéket kell visszaadnia. Ha nem ezt teszi, a Microsoft Excel az #ÉRTÉK! hibaértéket jeleníti meg.

A beágyazási szint határértéke:      Egy képlet legfeljebb hét egymásba ágyazott függvényszintet tartalmazhat. Amikor a B függvényt az A függvény argumentumaként használjunk, akkor a B függvény második szintű függvény. Például az ÁTLAG és a SZUM függvény második szintű, mivel mindkettő a HA függvény argumentuma. Az ÁTLAG függvénybe ágyazott újabb függvény harmadik szintű függvény lenne, és így tovább.

Vissza a lap tetejére

Hivatkozások használata képletekben

A hivatkozás a munkalap celláját vagy tartományát azonosítja, és meghatározza, hogy a képletben használni kívánt érték vagy adat hol található. Hivatkozásokkal a munkalap különböző részein elhelyezkedő adatokat használhatja a képletben, illetve egy cella értékét több képletben felhasználhatja. Hivatkozhat ugyanazon munkafüzet más lapjain lévő cellákra, vagy akár más munkafüzetek celláira is. A más munkafüzetek celláira mutató hivatkozást csatolásnak vagy külső hivatkozásnak nevezzük.

Az A1 hivatkozási stílus

Az alapértelmezett hivatkozási stílus    Alapértelmezés szerint az Excel az A1 hivatkozási stílust használja, amely az oszlopokra betűkkel (A-tól XFD-ig, összesen 16,384 oszlop), a sorokra számmal (1-tő 1,048,576-ig) hivatkozik. Ezeket a betűket és számokat sor- és oszlopazonosítónak nevezzük. Cellahivatkozásnál az oszlop betűjelét és a sor számát adja meg. Például a B2 hivatkozás a B oszlop és a 2-es sor metszéspontján található cellára mutat.

Hivatkozás

Webhely nevének megadása

Az A oszlop 10. sorában lévő cella

A10

Az A oszlop 10. és 20. sora által meghatározott cellatartomány

A10:A20

A B és az E oszlop 15. sora által meghatározott cellatartomány

B15:E15

Az 5. sor összes cellája

45

Az 5-10. sorban lévő összes cella

5:10

A H oszlop összes cellája

H:H

A H–J oszlop összes cellája

H:J

Az A és E oszlop között a 10. sortól a 20. sorig terjedő cellatartomány

A10:E20

Hivatkozás másik munkalaphoz:      A következő példában az ÁTLAG munkalapfüggvény az ugyanabban a munkafüzetben lévő Marketing munkalap B1:B10 tartománya értékeinek átlagát számítja ki.

Munkalap hivatkozása – példa

Hivatkozás ugyanazon munkafüzet másik munkalapján található cellatartományra

1. A Marketing nevű munkalapra hivatkozik.

2. A B1 és B10 közötti cellatartományra hivatkozik (a szélső cellákkal együtt).

3. A munkalap-hivatkozás különválasztása a cellatartomány-hivatkozástól

Az abszolút, a relatív és a vegyes hivatkozás közötti különbség

Relatív hivatkozások:    A relatív cellahivatkozás (például A1) a képletben a képletet tartalmazó és a hivatkozott cella közötti relatív elhelyezkedésen alapul. Ha a képletet tartalmazó cella helye változik, a hivatkozás is módosul. Ha a képletet kitölti vagy máshová másolja, hivatkozása automatikusan igazodik az új helyhez. Alapértelmezés szerint az új képletek relatív hivatkozásokat használnak. Ha például a B2 cellából a B3 cellába másol vagy ír egy relatív hivatkozást, az =A1 képlet =A2 képletre módosul.

Relatív hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Relatív hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Abszolút hivatkozások:    Az abszolút hivatkozás (például $A$1) a képletben mindig adott helyen lévő cellára mutat. Ha a képletet tartalmazó cella helye változik, az abszolút hivatkozás változatlan marad. Ha a képletet kitölti vagy máshová másolja, abszolút hivatkozása nem igazodik az új helyhez. Alapértelmezés szerint az új képletek relatív hivatkozásokat használnak, és szükség szerint Önnek kell beállítani az abszolút hivatkozást. Ha például a B2 cellából a B3 cellába másol vagy ír egy abszolút hivatkozást, a képlet mindkét cellában változatlan marad (=$A$1).

Abszolút hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Abszolút hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Vegyes hivatkozások:    A vegyes hivatkozás tartalma abszolút oszlop és relatív sor, illetve abszolút sor és relatív oszlop. Az abszolút oszlophivatkozás alakja $A1, $B1 stb., míg az abszolút sorhivatkozásé A$1, B$1 stb. Ha a képletet tartalmazó cella helye változik, a relatív hivatkozás módosul, míg az abszolút hivatkozás változatlan marad. Ha a képletet kitölti vagy máshová másolja, a relatív hivatkozás automatikusan igazodik az új helyhez, az abszolút hivatkozás viszont nem. Ha például a B2 cellából a C3 cellába másol vagy ír egy vegyes hivatkozást, az =A$1 képlet =B$1 képletre módosul.

Vegyes hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Vegyes hivatkozást tartalmazó másolt képlet

A háromdimenziós hivatkozási stílus

Hivatkozás több munkalapra    A háromdimenziós hivatkozásokkal több munkalap ugyanazon celláinak vagy cellatartományának adatait elemezhetjük. A háromdimenziós hivatkozás cella- vagy tartományhivatkozást tartalmaz, amelyet munkalapnevek előznek meg. Az Excel bármely olyan munkalapot felhasznál, amely a hivatkozás kezdő és záró neve között tárolódik. Például a =SZUM(Munka2:Munka13!B5) a Munka2 és a Munka13 közötti minden munkalap B5 cellájának minden értékét összeadja.

  • A következő függvények segítségével háromdimenziós hivatkozás használatával hivatkozhatunk más munkalapokon lévő cellákra, definiálhatunk neveket és létrehozhatunk képleteket: SZUM, ÁTLAG, ÁTLAGA, DARAB, DARAB2, MAX, MAX2, MIN, MIN2, SZORZAT, SZÓRÁS, SZÓRÁSA, SZÓRÁSP, SZÓRÁSPA, VAR, VARA, VARP és VARPA.

  • Háromdimenziós hivatkozások nem használhatók tömbképletekben.

  • Háromdimenziós hivatkozásokat nem lehet használni metszettel műveleti jel (operátor) (szóköz) vagy az implicit metszetet használó képletekben.

Mi történik a munkalapok áthelyezésekor, másolásakor, beszúrásakor és törlésekor?    A következő példák bemutatják, mi történik a háromdimenziós hivatkozásokban szereplő munkalapok áthelyezésekor, beszúrásakor vagy törlésekor. Példaként használja az =SZUM(Munka2:Munka6!A2:A5) képletet, amely a Munka2 és Munka6 munkalapok közötti valamennyi lap A2:A5 tartományában található értékeket összegzi.

  • Beszúrás vagy másolás:      Ha új lapokat szúrunk be vagy másolunk a Munka2 és a Munka6 lap közé, akkor az új lapokon a hivatkozott cellatartományban (A2:A5) lévő értékek is szerepelni fognak a számításban.

  • Törlés:      Ha lapokat töröl a Munka2 és a Munka6 lap közötti laptartományból, akkor ezek értékei nem vesznek részt a számításban.

  • Áthelyezés:      Ha a munkafüzet Munka2 és a Munka6 lap közötti laptartományából lapokat helyezünk át a hivatkozott laptartományon kívülre, akkor az azokon lévő értékek kimaradnak a számításból.

  • Zárólap áthelyezése:      Ha a Munka2 vagy a Munka6 lapot a munkafüzeten belül áthelyezzük, akkor a számításban szereplő laptartományt az új helyzetű lapok határozzák meg.

  • Zárólap törlése:      Ha törli a Munka2 vagy a Munka6 lapot, akkor a számításban részt vevő terület az új laptartománynak megfelelő lesz.

Az S1O1 hivatkozási stílus

Használhatunk olyan hivatkozási stílust is, ahol a munkalap sorai és oszlopai is számozva vannak. Az S1O1 hivatkozási stílus akkor hasznos, ha a sor- és oszloppozíciók számítását makrókban végezzük. Az S1O1 stílusban az Excel a következő sorrendben tünteti fel a cellák helyét: "S" + a sor száma + "O" + az oszlop száma.

Hivatkozás

Jelentés

S[-2]O

relatív hivatkozás a két sorral feljebb és ugyanabban az oszlopban lévő cellára

S[2]O[2]

Relatív hivatkozás a két sorral lejjebb és két oszloppal jobbra lévő cellára

S2O2

Abszolút hivatkozás a második sorban és a második oszlopban lévő cellára

S[-1]

Relatív hivatkozás az aktív cella fölötti teljes sorra

E

Abszolút hivatkozás az aktuális sorra

Amikor makrót rögzítünk, az Excel néhány parancsot S1O1 hivatkozási stílussal rögzít. Ha például az AutoSzum gombra kattintás parancsot rögzítjük makróként olyan képlet beszúrására, amely cellatartományt összegez, az Excel a képletet az S1O1 (nem pedig az A1) hivatkozás segítségével rögzíti.

Az S1O1 hivatkozási stílus be- és kikapcsolható: ehhez jelölje be az S1O1 hivatkozási stílus jelölőnégyzetet (vagy törölje annak jelölését) a Képletekkel végzett munka csoportban (válassza a Microsoft Office gombra Gombkép kattintva megnyitható Az Excel beállításai párbeszédpanel Képletek kategóriáját).

Vissza a lap tetejére

Nevek használata képletekben

A cellák, a cellatartományok, a képletek, az állandók és az Excel-táblázatok azonosítására definiált nevek is létrehozhatók. A nevek leíró rövidítések, amelyekkel megkönnyíti a cellahivatkozás, az állandó, a képlet és a tábla céljának megértését, ami nem feltétlenül egyszerű első pillantásra. Az alábbiakban néhány egyszerű példa található a nevekre és arra, hogy ezek hogyan tehetik világosabbá a tartalmat és egyszerűbbé a megértést.

Példa típusa

Név nélkül

Névvel

Segédanyagok

=SZUM(C20:C30)

=SZUM(ElsőNegyedéviEladások)

Konstans:

=SZORZAT(A5;8,3)

=SZORZAT(Ár;áfa)

Képlet

=SZUM(FKERES(A1;B1:F20;5;HAMIS);-G5)

=SZUM(Készletszint;-Rendelés_összege)

Tábla

C4:G36

=Csúcseladás06

Névtípusok

Többféle név hozható létre és használható.

Definiált név    Cellát, cellatartományt, képletet vagy állandót azonosító név. Létrehozhat saját neveket, illetve bizonyos esetekben, például nyomtatási terület beállítása esetén maga az Excel hoz létre definiált nevet.

Táblázatnév    Excel-táblázat neve; a táblázat rekordokban (sorokban) és mezőkben (oszlopokban) tárolt, konkrét témával kapcsolatos adatok gyűjteménye. Excel-táblázat beillesztése esetén az Excel létrehozza a Tábla1, Tábla2 stb. alapértelmezett nevek egyikét, ez azonban módosítható, így érthetőbbé teheti őket. További tájékoztatás az Excel-táblázatokról a Strukturált hivatkozások használata Excel-táblázatokban című részben található.

Nevek létrehozása és megadása

Név létrehozásának lehetséges módjai:

  • A szerkesztőlécen található Név mező    Ez leginkább egy kijelölt tartomány munkafüzetszintű nevének létrehozására használható.

  • Név létrehozása a kijelölt elemekből    Egyszerűen létrehozhat neveket meglévő sor- és oszlopfeliratokból a cellák munkalapon való kijelölésével.

  • Új név párbeszédpanel    Ezt akkor célszerű használni, ha több lehetőséget kíván kihasználni a név létrehozásakor, például helyi munkalapszintű beállításokat szeretné megadni vagy megjegyzést szeretne fűzni a névhez.

Megjegyzés : Alapértelmezés szerint a nevek abszolút cellahivatkozást használnak.

Név megadásának lehetséges módjai:

  • Beírás    A név beírása például egy képlet argumentumaként.

  • Automatikus képletkiegészítés    Az automatikus képletkiegészítés legördülő listájában automatikusan megjelennek az alkalmazható nevek.

  • A Képlet eleme parancs    Kiválaszthat egy definiált nevet a Képletek lapon lévő Definiált nevek csoport Képlet eleme menügombjára kattintva elérhető listából.

További információkat erről a Képletek érthetőbbé tétele nevek használatával című témakörben olvashat.

Vissza a lap tetejére

Tömbképletek és tömbállandók használata

A tömbképlet több számítást hajt végre, majd egyetlen vagy több eredményt ad vissza. A tömbképletek a tömbargumentumoknak nevezett kettő vagy több értékkészleten hajtanak végre műveleteket. A tömbargumentumok mindegyikének azonos számú sort és oszlopot kell tartalmaznia. Tömbképleteket a többi képlethez hasonlóan lehet létrehozni azzal a különbséggel, hogy tömbképlet beviteléhez a CTRL+SHIFT+ENTER billentyűket kell megnyomni. Egyes beépített függvények tömbképleteket tartalmaznak, és csak akkor adnak helyes eredményt, ha tömbként írja be őket.

Tömbállandókat akkor használunk hivatkozások helyett, ha ez célszerűbb, mint az állandó értékeknek a munkalapon külön cellákba történő beírása.

Tömbképlet használata egy vagy több eredmény kiszámítására

Egy tömbképlet beírásakor a Microsoft Excel a képletet automatikusan kapcsos zárójelek közé helyezi.

Egyetlen eredmény kiszámolása:      Az ilyen típusú tömbképlet egyszerűbbé teszi a munkalapmodellt egyetlen tömbképlettel helyettesítve a különféle képleteket.

A következő képlet például anélkül számolja ki a részvények mennyisége és egységára által megadott tömb teljes értékét, hogy külön sort használna az egyes részvények értékének kiszámolásához és megjelenítéséhez.

Egyetlen eredményt adó tömbképlet

Egyetlen eredményt adó tömbképlet

Ha az ={SZUM(B2:C2*B3:C3)} képlet tömbképletként írjuk be, minden egyes részvényre megszorozza a Mennyiség és az Egységár értékét, majd összeadja a szorzatokat.

Több eredmény kiszámolása:      Bizonyos munkalapfüggvények az értékek tömbjét adják vissza eredményként, vagy argumentumukként igénylik az értékek tömbjét. Több eredmény tömbképlettel történő kiszámolásához a tömböt a cellák olyan tartományába kell beírni, amelybe a sorok és oszlopok száma azonos a tömb argumentumaival.

Ha például adva van három hónap sorozatához (A oszlop) három forgalmi adat (B oszlop), a TREND függvény kiszámolja a forgalmi adatok lineáris trendjét. A képlet összes eredményének megjelenítéséhez a képletet a C oszlop három cellájába visszük be (C1:C3).

Több eredményt adó tömbképlet

Több eredményt adó tömbképlet

Amikor a =TREND(B1:B3;A1:A3) képletet tömbképletként visszük be, a három forgalmi érték és a három hónap alapján három eredményt (22196, 17079 és 11962) kapunk.

Tömbállandók használata

Szokásos képletbe beírhatja az értéket tartalmazó cellára mutató hivatkozást vagy magát az értéket, utóbbi esetben az értéket állandónak nevezzük. Ehhez hasonlóan a tömbképletbe beírhat tömbre mutató hivatkozást vagy magukat a cellákban lévő értékeket, ez utóbbit tömbállandónak is nevezik. A tömbképletek ugyanúgy fogadják az állandókat, mint a szokásos képletek, de a beírásuk adott formátumot igényel.

A tömbállandók számokat, szöveget, logikai értékeket (IGAZ vagy HAMIS) és hibaértékeket (például #HIÁNYZIK) tartalmazhatnak. Egy tömbállandóban lehet különböző típusú érték is, például {1.3.4;IGAZ.HAMIS.IGAZ}. A tömbállandókban szereplő számok formátuma egész, tizedes tört vagy tudományos (normál alakú) lehet. A szöveget idézőjelek közé kell tenni, például "kedd".

A tömbállandók nem tartalmazhatnak cellahivatkozást, eltérő hosszúságú oszlopokat és sorokat, képleteket, valamint $ (dollárjel) és % (százalékjel) karaktert.

Tömbállandók létrehozásakor ügyeljen az alábbiakra:

  • A tömbállandók kapcsos zárójelek ( { } ) között helyezkednek el.

  • A különböző oszlopokban lévő értékeket ponttal (.) választjuk el. Például a 10, 20, 30 és 40 érték tömbként így írandó be: {10.20.30.40}. Ez a tömbállandó egy 1x4-es tömb, és egyenértékű egy 1 soros és 4 oszlopos hivatkozással.

  • A különböző sorokban lévő értékeket pontosvesszővel (;) választjuk el. Ha például a 10, 20, 30, 40 értéket szeretnénk elhelyezni az egyik sorban és a közvetlenül alatta lévő sorban az 50, 60, 70, 80 értéket, akkor egy 2x4-es tömbállandót írunk be: {10.20.30.40;50.60.70.80}.

Vissza a lap tetejére

Hasznos volt az információ?

Nagyszerű! Van más visszajelzése?

Hogyan tehetjük jobbá?

Köszönjük a visszajelzését!

×