Adatelemzés

Fontos : Ez a cikk gépi fordítással lett lefordítva, lásd a jognyilatkozatot. A cikk angol változatát itt találhatja meg.

  • Ha megjelenik az Adatelemzés párbeszédpanel, kattintson az Elemzési eszközök listában a használni kívánt eszközre, majd az OK gombra.

  • Írja be a megfelelő adatokat, és kattintson a kívánt beállításokra a kiválasztott eszköz párbeszédpanelén, majd kattintson az OK gombra.

    Ha szeretné megtekinteni az egyes eszközöknek és a hozzájuk tartozó párbeszédpanelek használatának leírását, kattintson az alábbi listában található eszközök valamelyikére.

    Kéttényezős

    Varianciaelemzést az Analysis ToolPak három eszközével végezhet. A választandó eszköz a tényezők, valamint a vizsgálni kívánt sokaság mintáinak számától függ.

    Egytényezős varianciaanalízis

    Az eszköz segítségével egyszerű varianciaanalízis végezhető el kettő vagy több minta adatain. Az analízis azt a hipotézist ellenőrzi, hogy minden minta alapja ugyanaz a valószínűségi eloszlás. Ezzel megdönti azt a lehetőséget, hogy a minták alapjául szolgáló valószínűségi eloszlások különbözőek. Ha csak két minta van, a T.PRÓBA munkalapfüggvény is használható. Kettőnél több minta esetén azonban nem megfelelő a T.PRÓBA függvény általánosítása, helyette az egytényezős varianciaelemzés modellje használható.

    : Kéttényezős Varianciaanalízis párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak két vagy több, oszlopokba vagy sorokba rendezett szomszédos adattartományból kell állnia.

    Csoportosítási alap:      Jelölje be a Sorok, illetve az Oszlopok választógombot aszerint, hogy a bemeneti tartomány adatai sorokban vagy oszlopokban találhatók-e.

    Feliratok az első sorban/Feliratok az első oszlopban:     Ha a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be a Feliratok az első sorban jelölőnégyzetet. Ha a feliratok az első oszlopban vannak, jelölje be a Feliratok az első oszlopban jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományban nincsenek feliratok. Ebben az esetben a Microsoft Excel készíti el az eredménytartomány megfelelő feliratait.

    Alfa:      Adja meg azt a szintet, amelyen az f-próba kritikus értékeit ki szeretné értékelni. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (az igaznak bizonyult hipotézis elvetésével) függ össze.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, vagy ha túllépné a munkalap határát, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Kéttényezős, ismétléses varianciaanalízis

    Ez az elemzőeszköz akkor használható, ha az adatok két különböző dimenzióba sorolhatók. Adott például egy kísérlet, ahol a növények magasságát mérik. A növényeket különféle típusú tápoldattal kezelik (legyenek ezek A, B és C), továbbá különböző hőmérsékleten tartják őket (például alacsony és magas). Mind a hat lehetséges {tápoldat, hőmérséklet} párosítás esetén azonos számú megfigyelés áll rendelkezésre a növények magasságát illetően. A varianciaanalízissel a következőket lehet vizsgálni:

    • Vajon a növények magasságára vonatkozó mérések a különböző tápoldatok esetében ugyanabból a sokaságból származnak-e? Ez az elemzés nem veszi figyelembe a hőmérséklet hatását.

    • Vajon a növények magasságára vonatkozó mérések a különböző hőmérsékletek esetében ugyanabból a sokaságból származnak-e? Ebben az esetben a tápoldatok hatását hagyták figyelmen kívül.

      Figyelembe véve a különböző tápoldatok és a hőmérsékletkülönbség okozta eltéréseket (amelyeket a felsorolás első és második bekezdésében talál), az összes {tápoldat, hőmérséklet} értékpárt jelölő hat minta ugyanabból a sokaságból származik. Az alternatív hipotézis szerint nem kizárólag a hőmérséklet vagy a tápoldat változása okozhat eltérést, az egyes {tápoldat, hőmérséklet} párok esetében más hatások is felléphetnek.

      A varianciaanalízis bemeneti tartománya

      : Kéttényezős Varianciaanalízis ismétlésekkel párbeszédpanel beállításai

      Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak két vagy több, oszlopokba vagy sorokba rendezett szomszédos adattartományból kell állnia.

      Mintánként hány sor:      Írja be az egyes minták sorainak számát. Minden mintának ugyanannyi sorból kell állnia, mert minden sor egy-egy ismétlést képvisel az adatokból.

      Alfa:      Adja meg azt a szintet, amelyen az f-próba kritikus értékeit ki szeretné értékelni. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

      Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. A Microsoft Office Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, vagy ha túllépné a munkalap határát, figyelmeztetést ír ki.

      Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

      Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

      Kéttényezős varianciaanalízis ismétlések nélkül

      Ez az elemzőeszköz akkor használható, ha az adatok két különböző dimenzióba sorolhatók, a kéttényezős, ismétléses varianciaanalízishez hasonlóan. Itt azonban az az alapfeltételezés, hogy minden párhoz (például minden {tápoldat, hőmérséklet} párhoz) csak egy megfigyelés tartozik.

      Kéttényezős: Varianciaanalízis ismétlések párbeszédpanel használata nélkül

      Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak két vagy több, oszlopokba vagy sorokba rendezett szomszédos adattartományból kell állnia.

      Feliratok:      Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. A Microsoft Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

      Alfa:      Adja meg azt a szintet, amelyen az f-próba kritikus értékeit ki szeretné értékelni. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

      Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, vagy ha túllépné a munkalap határát, figyelmeztetést ír ki.

      Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

      Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Korrelációs

    A KORREL és a PEARSON munkalapfüggvény is két mérési változó korrelációs együtthatóját számítja ki, ha mindegyik változó mérését n egyed esetében végezték el. (Ha bármely egyed esetében hiányzik valamelyik mérés, az egyed kimarad az elemzésből.) A korrelációanalízis különösen hasznos, ha valamennyi n egyedhez több mint két mérési változóval rendelkezik. Az eszköz egy táblázatban – a korrelációs mátrixon – jeleníti meg a KORREL (vagy PEARSON) értékét az összes lehetséges értékpár esetében.

    A korrelációs együttható – a kovarianciához hasonlóan – azt jelzi, hogy két mérési változó milyen mértékben „változik egyszerre”. A kovarianciától eltérően a korrelációs együttható értéke független a két változó mértékegységétől. (Ha például a két mérési változó a súly és a magasság, a korrelációs együttható értéke nem változik, ha a súlyt fontról kilogrammra váltja át.) A korrelációs együtthatók értéke a +1; -1 zárt intervallum.

    Ha korrelációanalízissel megvizsgálja az összes értékpárt, meghatározhatja, hogy a két mérési változó hasonlóképpen változik-e,  vagyis az egyik változó nagyobb értékei a másik változó nagyobb értékeinek felelnek-e meg (ez a pozitív korreláció), illetve az egyik változó kisebb értékei a másik változó nagyobb értékeinek felelnek-e meg (ez a negatív korreláció). Ha a két változó értékei között nincs kapcsolat, a korreláció értéke 0 (nulla) közelében lesz.

    Korrelációs párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak két vagy több, oszlopokba vagy sorokba rendezett szomszédos adattartományból kell állnia.

    Csoportosítási alap:      Jelölje be a Sorok, illetve az Oszlopok választógombot aszerint, hogy a bemeneti tartomány adatai sorokban vagy oszlopokban találhatók-e.

    Feliratok az első sorban/Feliratok az első oszlopban:     Ha a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be a Feliratok az első sorban jelölőnégyzetet. Ha a feliratok az első oszlopban vannak, jelölje be a Feliratok az első oszlopban jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományban nincsenek feliratok. Ebben az esetben a Microsoft Excel készíti el az eredménytartomány megfelelő feliratait.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az eredménytábla fele üresen marad, mert két adathalmaz közötti korreláció nem függ attól, hogy a két halmaz közül melyiket veszi előre a számításnál. A táblában az azonos sor- és oszlopkoordináták metszéspontjában lévő cellák értéke 1, mert önmagával minden adathalmaz tökéletes korrelációban van.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    A kovariancia

    Mind a korreláció-, mind a kovarianciaanalízis használható abban az esetben, ha n különböző mérési változót figyel meg egyedek egy adott halmazán. Mindkét eszköz egy táblázatot – egy mátrixot – ad eredményül, amely a korrelációs együtthatót, illetve a kovarianciát mutatja minden értékpár esetében. A különbség annyi, hogy amíg a korrelációs együttható értéke csak -1 és +1 között mozoghat, addig a kovariancia értéke nincs korlátozva. A korrelációs együttható és a kovariancia is azt jelzi, hogy a két változó milyen mértékben „változik egyszerre”.

    A kovarianciaanalízis a KOVAR munkalapfüggvény értékét számítja ki az egyes változópárok esetében. (A KOVAR függvény közvetlen alkalmazása akkor célszerű, ha csak két mérési változóval rendelkezik, vagyis n=2.) A kovarianciaanalízis eredményeként megjelenő táblázat átlóján, az i-edik sor i-edik oszlopának értéke az i-edik mérési váltózó önmagával vett kovarianciája. Ez éppen a változóhoz tartozó sokasági variancia, vagyis a VARP munkalapfüggvény által számított érték.

    Ha kovarianciaanalízissel megvizsgálja az összes értékpárt, meghatározhatja, hogy a két mérési változó hasonlóképpen változik-e,  vagyis hogy az egyik változó nagyobb értékei a másik változó nagyobb értékeinek felelnek-e meg (ez a pozitív kovariancia), illetve az egyik változó kisebb értékei a másik változó nagyobb értékeinek felelnek-e meg (ez a negatív kovariancia). Ha a két változó értékei között nincs kapcsolat, a kovariancia értéke 0 (nulla) közelében lesz.

    A kovariancia párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak két vagy több, oszlopokba vagy sorokba rendezett szomszédos adattartományból kell állnia.

    Csoportosítási alap:      Kattintsunk a Sorok, illetve az Oszlopok választókapcsolóra aszerint, hogy a bemeneti tartomány adatai sorokban vagy oszlopokban vannak-e elhelyezve.

    Feliratok az első sorban/Feliratok az első oszlopban:     Ha a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be a Feliratok az első sorban jelölőnégyzetet. Ha a feliratok az első oszlopban vannak, jelölje be a Feliratok az első oszlopban jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományban nincsenek feliratok. Ebben az esetben a Microsoft Excel készíti el az eredménytartomány megfelelő feliratait.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az eredménytábla fele üresen marad, mert két adathalmaz között a kovariancia nem attól függ, hogy a két halmaz közül melyiket veszi előre a számításnál. A tábla fő átlója az egyes tartományok szórásnégyzetét tartalmazza.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Leíró statisztika

    A kiindulási adattartományról egyváltozós statisztikai jelentést hoz létre, és információt nyújt az adatok fő irányáról és változásairól.

    Leíró statisztika párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak két vagy több, oszlopokba vagy sorokba rendezett szomszédos adattartományból kell állnia.

    Csoportosítási alap:      Jelölje be a Sorok, illetve az Oszlopok választógombot aszerint, hogy a bemeneti tartomány adatai sorokban vagy oszlopokban találhatók-e.

    Feliratok az első sorban/Feliratok az első oszlopban:     Ha a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be a Feliratok az első sorban jelölőnégyzetet. Ha a feliratok az első oszlopban vannak, jelölje be a Feliratok az első oszlopban jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományban nincsenek feliratok. Ebben az esetben a Microsoft Excel készíti el az eredménytartomány megfelelő feliratait.

    Várható érték konfidenciaszintje:      Akkor jelölje be ezt a jelölőnégyzetet, ha szeretné megjeleníteni az eredménytábla egy sorában a középérték konfidenciaszintjét. Írja be a kívánt konfidenciaszintet a mezőbe. Például ha ide 95%-os értéket ír be, akkor a Microsoft Excel a középérték konfidenciaszintjét 0,05-os pontossággal számolja ki.

    K-adik legnagyobb:      Ezt a jelölőnégyzetet akkor jelölje be, ha szeretné megjeleníteni az eredménytábla egy sorában minden egyes adattartomány k-adik legnagyobb értékét. Írja be a mezőbe k értékét. Ha k értéke 1, akkor ebben a sorban az adathalmaz legnagyobb értéke szerepel.

    K-adik legkisebb:      Ezt a jelölőnégyzetet akkor jelölje be, ha szeretné megjeleníteni az eredménytábla egy sorában minden egyes adattartomány k-adik legkisebb értékét. Írja be a mezőbe k értékét. Ha k értéke 1, akkor ebben a sorban az adathalmaz legkisebb értéke szerepel.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső cellájának hivatkozását. A Leíró statisztika minden egyes adathalmazhoz két eredményoszlopot hoz létre. A bal oldali oszlop a statisztikai elnevezéseket, a jobb oldali az eredményeket tartalmazza. Az Excel a bemeneti tartomány minden sorához vagy oszlopához (attól függően, hogy a Csoportosítási alap csoportban melyik választógombot jelölte be) kétoszlopnyi statisztikát csatol.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Összesítő statisztika:      Jelölje be ezt a jelölőnégyzetet, ha meg szeretné jeleníteni a következő adatokat az eredménytábla egy-egy mezőjében: középérték, a középérték standard hibája, medián, módusz, szórás, szórásnégyzet, csúcsosság, ferdeség, tartomány, minimum, maximum, összeg, darab, legnagyobb (#), legkisebb (#), konfidenciaszint.

    Exponenciális simítás

    A megelőző időszak adatai alapján előre lehet jelezni egy, az előző időszak hibaértékeivel korrigált értéket. A módszer az a simítási állandót használja, amelynek nagyságától függ, hogy az előrejelzések mennyire vannak kitéve a megelőző időszakból származó hibáknak.

    Megjegyzés : A simítási állandó értékére 0,2-0,3 elfogadható. Ez az érték azt jelzi, hogy a mostani előrejelzést a megelőző időszak becsléséhez képest 20-30%-os hibaszázalékkal kell korrigálni. Ha a simítási állandó értéke nagyobb, akkor a becslés érzékenyebb, de az előrejelzés hibája nagyobb lehet. Ha az állandó értéke túl kicsi, a becsült értékek hátramaradnak a tényleges értékekhez képest.

    Exponenciális simítás párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak egyetlen, négy vagy több cellát tartalmazó oszlopból kell állnia.

    Csillapítási tényező:      Írja be ezt az értéket, amelyet az exponenciális simítás állandójakét be szeretne állítani. A csillapítási tényező egy korrekciós tényező, amely minimális szintre csökkenti a sokaságból összegyűjtött adatok instabilitását. Értéke alapértelmezés szerint 0,3.

    Megjegyzés : A simítási állandó értékére 0,2-0,3 elfogadható. Ez az érték azt jelzi, hogy a mostani előrejelzést a megelőző időszak becsléséhez képest 20-30%-os hibaszázalékkal kell korrigálni. Ha a simítási állandó értéke nagyobb, akkor a becslés érzékenyebb, de az előrejelzés hibája nagyobb lesz. Ha az állandó értéke túl kicsi, a becsült értékek hátramaradnak a tényleges értékekhez képest.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartomány első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Kimeneti tartomány:      Írja be az eredménytartomány bal felső cellájának hivatkozását. Ha a Standard hibák jelölőnégyzet be van jelölve, az Excel kétoszlopos eredménytáblázatot állít elő a standard hiba értékeivel a jobb oldali oszlopban. Ha a bemenő adatok nem elegendőek az előrejelzéshez vagy a standard hiba kiszámítására, az Excel a #HIÁNYZIK hibaértéket adja eredményül.

    Megjegyzés : Az eredménytartománynak ugyanazon a munkalapon kell lennie, mint ahol a bemeneti tartomány adatai vannak, ezért az Új munkalapra és az Új munkafüzetbe funkció nem érhető el.

    Diagramkimenet:      Ha bejelöli ezt a jelölőnégyzetet, a Microsoft Excel az eredménytábla mellett automatikusan készít egy diagramot, amelyen az eredeti és a becsült értékeket jeleníti meg.

    Standard hibák:      Jelölje be a négyzetet, ha az eredménytábla egyik oszlopában szeretné a standard hibákat megjeleníteni. Törölje a jelölést, ha egyoszlopos kimeneti táblázatot szeretne kapni, a standard hibák értékei nélkül.

    Az F-próba a szórásnégyzetre két – minta

    Két minta szórásnégyzetét hasonlítja össze.

    Az f-próbát elvégezheti például egy úszóbajnokságon szereplő két csapat időeredményein. Az f-próba azon nullhipotézis ellenőrzésének eredményét adja vissza, miszerint a két minta eloszlásának varianciája azonos. Az alternatív hipotézis szerint az alapul szolgáló eloszlásokban a varianciák nem egyenlők.

    Az eszköz egy F-statisztika (vagy F viszonyszám) f értékét számolja ki. Az 1-hez közeli f érték azt bizonyítja, hogy a vizsgált sokasági varianciák megegyeznek. Ha az eredménytáblában f < 1, akkor a „P(F <= f) egyoldalú próba” annak a valószínűségét jelenti, hogy az F-statisztika megfigyelt értéke kisebb, mint f, amennyiben a sokasági varianciák egyenlők, és az „F-kritikus egyoldalú próba” kritikus értéke 1-nél kisebb a választott alfa pontossági szinthez. Ha f > 1, akkor a „P(F <= f) egyoldalú próba” annak a valószínűségét jelenti, hogy az F-statisztika megfigyelt értéke nagyobb mint f, amennyiben a sokasági varianciák egyenlők, és az „F-kritikus egyoldalú próba” kritikus értéke 1-nél nagyobb a választott alfa szinthez.

    Az F-próba kétmintás a szórásnégyzetre párbeszédpanel beállításai

    1. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt első adatoszlop vagy -sor hivatkozását.

    2. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt második adatoszlop vagy -sor hivatkozását.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartomány első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Alfa:      Írja be a próba konfidenciaszintjét. Ennek az értéknek 0 és 1 között kell lennie. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Fourier-analízis

    Lineáris rendszerek és periodikus adatok elemzésére használható, az adatokat a gyors Fourier-transzformáció (Fast Fourier Transform - FFT) módszerével transzformálja. A művelet segítségével inverz transzformáció is végezhető, amelynek során a transzformált adatokból visszakapjuk az eredeti adatokat.

    A Fourier-analízis bemeneti és kimeneti tartománya

    Fourier-analízis párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be azt a valós vagy komplex számadatokat tartalmazó tartományt, amelyet transzformálni szeretne. A komplex számok x+yi vagy x+yj alakban legyenek megadva. A kiindulási értékek számának a 2 valamelyik páros számú hatványával kell egyenlőnek lennie. A negatív számok elé tegyen aposztrófot ('). Legfeljebb 4096 adatot adhat meg.

    Feliratok az első sorban:      Ha a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Inverz:      Ha bejelöli ezt a jelölőnégyzetet, a kiindulási tartomány adatait a Microsoft Excel transzformáltnak tekinti, és az eredménytáblában visszaalakítja eredeti állapotába. Ha törli a jelölést, akkor a program a kiindulási tartomány adatait az eredménytáblában transzformálja.

    Hisztogram

    Egy cellatartomány adatai és az adatkategóriák alapján egyenkénti és halmozott gyakoriságok számíthatók ki. A hisztogram eljárással az adathalmazban egy megadott érték előfordulásainak számát is ki lehet számítani.

    Ha például egy 20 fős osztályban a tanulók érdemjegyeinek kategóriánkénti megoszlására kíváncsi, a hisztogram eredménytáblája közli az érdemjegyek határértékeit, valamint a legalsó határérték és az aktuális határérték közé eső érdemjegyek számát. Az egyedüli leggyakoribb érdemjegy az adatok cellatartományának módusza.

    Hisztogram párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását.

    Rekesztartomány (nem kötelező):      Adjon meg egy cellatartományt és tetszőleges határértékeket, amelyek az egyes kategóriákat határozzák meg. A határértékeknek növekvő sorrendben kell lenniük. A Microsoft Office Excel megszámolja az aktuális és (ha van ilyen) a felülről csatlakozó kategória között lévő adatpontok számát. Az első kategóriaérték alatti és az utolsó kategóriaérték feletti értékeket mindig beleveszi számításába.

    Ha nem ad meg kategóriákat, akkor az Excel létrehozza azokat úgy, hogy a legkisebb és a legnagyobb érték között egyenletesen felosztja az adattartományt.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartomány első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. Az Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Pareto (rendezett hisztogram):      Jelölje be a Pareto jelölőnégyzetet, ha az adatokat csökkenő gyakorisági sorrendben szeretné látni. Ha a négyzetet nem jelöli be, az Excel emelkedő gyakorisági sorrendben helyezi el az adatokat az eredménytáblában, és a sorba rendezett adatokat tartalmazó három jobb oldali oszlopot nem jeleníti meg.

    Halmozott százalék:      Ha bejelöli ezt a jelölőnégyzetet, a Microsoft Excel az eredménytáblában egy oszlopot készít a halmozott százalékos értékeknek, a hisztogram-diagramon pedig egy külön vonallal jelzi azokat. Ha a négyzetet nem jelöli be, a halmozott százalékos értékek nem jelennek meg.

    Diagramkimenet:      Ha bejelöli ezt a jelölőnégyzetet, az eredménytáblával együtt automatikusan megjelenik egy beágyazott hisztogram-diagram.

    Mozgóátlag

    Ez az eljárás a becsült időszak értékeit úgy számítja ki, hogy a megelőző időszak adatait megadott számú periódusonként átlagolja. A mozgó átlagolás módszerével olyan részletek derülhetnek ki a trendről, amelyek a meglévő adatok egyszerű átlagolásával elmosódnak. Ez a módszer értékesítési adatok, raktárkészletadatok vagy egyéb változó adatok előrejelzésére használható. A becsült értékeket az alábbi képlet alapján számítja ki.

    Mozgó átlagot számító képlet

    ahol:

    • N a mozgóátlag periódusainak száma

    • AJ a tényleges érték a j időpontban

    • FJ a becsült érték a j időpontban

      Mozgó átlag párbeszédpanel

      Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását. A kiindulási tartománynak egyetlen, négy vagy több cellát tartalmazó oszlopból kell állnia.

      Feliratok az első sorban:      Ha a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

      Intervallum:      Írja be a mozgóátlagba bevont adatok számát. Alapértelmezés szerint ez az érték 3.

      Kimeneti tartomány:      Írja be az eredménytartomány bal felső cellájának hivatkozását. Ha a Standard hibák jelölőnégyzet be van jelölve, az Excel kétoszlopos eredménytáblázatot állít elő a standard hiba értékeivel a jobb oldali oszlopban. Ha a bemenő adatok nem elegendőek az előrejelzéshez vagy a standard hiba kiszámítására, az Excel a #HIÁNYZIK hibaértéket adja eredményül.

      Az eredménytartománynak ugyanazon a munkalapon kell lennie, mint ahol a bemeneti tartomány adatai vannak, ezért az Új munkalapra és az Új munkafüzetbe funkciók nem érhetők el.

      Diagramkimenet:      Ha bejelöli ezt a jelölőnégyzetet, az eredménytáblával együtt automatikusan megjelenik egy beágyazott hisztogram-diagram.

      Standard hibák:      Jelölje be a négyzetet, ha az eredménytábla egyik oszlopában szeretné a standard hibákat megjeleníteni. Törölje a jelölést, ha egyoszlopos kimeneti táblázatot szeretne kapni, a standard hibák értékei nélkül.

    Véletlenszám-generálás

    Ezzel a módszerrel egy tartomány feltölthető több eloszlás egyikéből származó, egymástól független véletlenszámokkal. Egyik alkalmazása egy sokaság egyedeinek jellemzése valószínűségi eloszlás segítségével. Például egy populáció egyedeinek magassága normális eloszlással írható le; két lehetséges kimenetelű esemény – ilyen a pénzfeldobás – bekövetkezésének valószínűsége a Bernoulli-eloszlással jellemezhető.

    Véletlen szám generációs párbeszédpanel

    Változók száma:      Írja be az eredménytáblában elhelyezni kívánt adatoszlopok számát. Ha nem adja meg a változók számát, a Microsoft Office Excel kitölti az összes oszlopot az eredménytáblában.

    Véletlenszámok száma:      Adja meg az egyes változókhoz előállítandó adatpontok számát. Minden adatpont az eredménytábla egy sorában helyezkedik el. Ha nem adja meg az adatpontok számát, az Excel kitölti az összes sort az eredménytáblában.

    Eloszlás:      Válassza ki a véletlen változók létrehozásánál alkalmazni kívánt eloszlástípust.

    Egyenletes:      Jellemzői: az alsó és a felső korlát. A változók egyenlő valószínűséggel kerülnek ki a tartomány értékei közül. Leggyakrabban a 0 és 1 közötti tartományú egyenletes eloszlást használják.

    Normál:      Jellemzői: a középérték és a szórás. Standard normális eloszlás esetén a középérték 0, a szórás értéke 1.

    Bernoulli:      Jellemzője: egy adott kísérletre vonatkozó sikerességi valószínűség, (p-érték). A Bernoulli véletlen változók értéke 0 vagy 1. Például, a 0 és 1 közötti tartományból kiválaszt egy egyenletes eloszlású véletlen változót. Ha a változó kisebb vagy egyenlő, mint a sikerességi valószínűség, akkor a Bernoulli véletlen változó értéke 1, ellenkező esetben 0 lesz.

    Binomiális:      Jellemzője: megadott számú kísérlet sikerességének valószínűsége. Például kísérlet számú Bernoulli véletlen változót generálhat, amelyeknek az összege egy binomiális véletlen változó.

    Poisson:      Mutatószáma a lambda (a középérték reciproka). A Poisson-eloszlást az időegység alatt bekövetkező események számának jellemzésére szokták használni  – például hogy átlagosan hány autó érkezik percenként egy adott útkereszteződéshez.

    Mintaismétlés:      Jellemzői: az alsó és felső korlát, a lépésköz, az értékek ismétlődésének gyakorisága és a sorozat ismétlődésének gyakorisága.

    Diszkrét:      Egy érték és az ahhoz tartozó valószínűségi tartomány jellemzi. A tartománynak két oszlopot kell tartalmaznia: a bal oldaliban az értékek, a jobb oldaliban az egyes sorokban lévő értékekhez tartozó valószínűségek szerepelnek. A valószínűségek összege 1.

    Paraméterek:      Adja meg a kiválasztott eloszlást jellemző értékeket.

    Véletlenmag:      Írjon be egy tetszőleges értéket, amelyből a véletlen számot előállítja. Később ezt az értéket újra felhasználhatja ugyanannak a véletlen számnak az elkészítéséhez.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Rangsor és százalékos rangsor

    A Rangsor és százalékos rangsor elemzési módszer táblázatban jeleníti meg egy adathalmaz egyes értékeinek tényleges és százalékos rangsorát, így vizsgálható az adathalmaz értékeinek egymáshoz viszonyított helye. Az eszköz a SORSZÁM és a SZÁZALÉKRANG munkalapfüggvényeket használja. A SORSZÁM függvény nem számol ismétlődő értékekkel. Ha ismétlődő értékekkel szeretne számolni, használja együtt a SORSZÁM függvényt a súgófájlban javasolt korrekciós tényezővel.

    Rangsor és százalékos rangsor párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be az elemezni kívánt munkalaptartomány hivatkozását.

    Csoportosítási alap:      Kattintsunk a Sorok, illetve az Oszlopok választókapcsolóra aszerint, hogy a bemeneti tartomány adatai sorokban vagy oszlopokban vannak-e elhelyezve.

    Feliratok az első sorban/Feliratok az első oszlopban:     Ha az Oszlopok lehetőséget választja, és a bemeneti tartomány első sorában vannak feliratok, jelölje be a Feliratok az első sorban jelölőnégyzetet. Ha a Sorok lehetőséget választja, és a feliratok az első oszlopban vannak, jelölje be a Feliratok az első oszlopban jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományban nincsenek feliratok. Ebben az esetben a Microsoft Excel készíti el az eredménytartomány megfelelő sor- és oszlopfeliratait.

    Kimeneti tartomány:      Írja be az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel a kiindulási tartomány minden egyes adatcsoportjához készít egy eredménytáblát. Minden eredménytábla négy oszlopot tartalmaz: az adatpontok számát, az adatpontok értékét, az adatpontok rangsorát és az adatpontok százalékos rangsorát, növekvő sorrend szerint rendezve.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Regressziós

    Ez az eljárás lineáris regresszióanalízist végez: a legkisebb négyzetek módszerével egyenest illeszt az adatpontok halmazára. Segítségével elemezheti, hogy egy függő változó értékét hogyan befolyásolja több független változó értéke. Megvizsgálható például, hogy egy atléta teljesítményét hogyan befolyásolják az olyan adatok, mint a kora, a magassága és a testsúlya. A teljesítményadatok alapján meghatározható, hogy az egyes tényezők milyen mértékben befolyásolják az eredményt, majd ezek alapján előre jelezheti egy új, még nem vizsgált sportoló teljesítményét.

    A regresszióanalízis a LIN.ILL munkalapfüggvényt használja.

    Regresszióanalízis párbeszédpanel beállításai

    Bemeneti Y tartomány:      Írja be az elemezni kívánt függő adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen oszlopban kell elhelyezkedniük.

    Bemeneti X tartomány:      Írja be az elemezni kívánt független adattartomány hivatkozását. A Microsoft Office Excel növekvő sorrendbe rendezi a tartomány független változóit balról jobbra. Legfeljebb 16 kiindulási tartományt adhat meg.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartomány vagy tartományok első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti adatok nem tartalmaznak feliratokat. Az Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Megbízhatósági szint:      Akkor jelölje be ezt a jelölőnégyzetet, ha szeretne megjeleníteni az összesítő eredménytáblában egy további szintet. A mezőbe írja be azt a konfidenciaszintet, amelyet alkalmazni szeretne az alapértelmezés szerinti 95%-os szint felett.

    Zéró legyen a konstans:      Jelölje be ezt a jelölőnégyzetet, ha azt szeretné, hogy a regressziós egyenes menjen át a koordinátatengelyek metszéspontján (az origón).

    Kimeneti tartomány:      Írja be az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az összesítő táblának hagyja legalább hétoszlopnyi helyet. A tábla az alábbi eredményeket tartalmazza: varianciaanalízis-tábla, együtthatók, az y becslésének standard hibája, r2-értékek, a megfigyelések száma és az együtthatók standard hibája.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Maradékok:      Ha bejelöli, akkor a maradékok egy külön eredménytáblában jelennek meg.

    Standard maradékok:      Ha bejelöli, akkor a standard maradékok egy külön eredménytáblában jelennek meg.

    Maradék pontsorok:      Ha bejelöli, akkor az Excel diagramon ábrázolja a független változó és a maradékok kapcsolatát.

    Pontsorok vonalhoz:      Ha bejelöli, akkor az Excel diagramon ábrázolja a becsült értékeket és a megfigyelt értékeket.

    Normál-valószínűségű pontsorok:      Ha bejelöli, a normál valószínűségű pontsor megjelenik egy diagramon.

    Mintavételnél

    Ez az eljárás alapsokaságnak tekinti a kiindulási adathalmazt, és abból kiválaszt egy mintát. A sokaságot képviselő mintát akkor használhatja, ha a teljes sokaság túl nagy a vizsgálathoz vagy az ábrázoláshoz. Ha úgy véli, hogy a kiindulási adatok periodikusak, az adatok egyetlen meghatározott ciklusából is mintát tud venni. Ha például a kiindulási tartomány értékesítési adatokat tartalmaz negyedéves bontásban, akkor a teljes időszak minden negyedik adatának kiválasztásával megkaphatja az egy adott negyedévre vonatkozó eredményeket.

    Mintavételnél párbeszédpanel

    Bemeneti tartomány:      Írja be annak a munkalaptartománynak a hivatkozását, amely a mintavétel alapját képező sokaságot tartalmazza. A Microsoft Office Excel az első, majd a második stb. oszlopból választja ki a mintát.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartomány első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartomány nem tartalmaz feliratokat. Az Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Mintavételi módszer      Jelölje be a Periodikus vagy a Véletlen választógombot attól függően, hogy milyen módon szeretne mintát venni.

    Periodikus:      Írja be azt a lépésközt, amellyel mintát szeretne venni. A kiindulási tartomány p-edik értéke és azután minden p-edik érték az eredmények oszlopába másolódik. A mintavétel leáll, ha a program eléri a kiindulási tartomány végét.

    Minták száma:      Írja be, hogy hány véletlenszerűen kiválasztott adatra van szüksége az eredménytartományban. Az egyes értékeket az Excel a kiindulási tartomány véletlenszerűen kiválasztott helyéről veszi. Egy adott helyről a program többször is vehet mintát.

    Kimeneti tartomány:      Írja be az összesítő eredménytartomány bal felső cellájának hivatkozását. Az adatok egy oszlopban jelennek meg az eredménytartomány alatt. Ha a Periodikus választógombot jelölje be, az eredménytáblában lévő adatok száma egyenlő lesz a kiindulási adatok számának és a mintavételi aránynak a hányadosával. Ha a Véletlen választógombot jelöli be, az eredménytáblában lévő adatok száma a minták számával lesz egyenlő.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Kétmintás t-próba

    A kétmintás t-próba eszközeivel azt vizsgálhatja, hogy a két minta sokaságának várható értéke egyenlő-e. A három eszköz különböző feltételekből indul ki: a sokasági varianciák egyenlők, a sokasági varianciák különbözőek, illetve a két minta ugyanazokon az egyedeken végzett kísérlet előtti és utáni vizsgálatokat tartalmazza.

    Mindhárom eszköz egy t-statisztika értékét, t-t számítja ki és jeleníti meg t-statisztika néven az eredménytáblákban. Az adatoktól függően ez a t érték lehet negatív vagy nem negatív. Feltéve, hogy a vizsgált sokaságok várható értékei egyenlők, ha t < 0, akkor a „P(T <= t) egyoldalú próba” annak a valószínűségét jelenti, hogy a t-statisztika vizsgált értéke egy t-nél kisebb negatív érték. Ha t >=0, a „P(T <= t) egyoldalú próba” annak a valószínűségét jelenti, hogy a t-statisztika vizsgált értéke egy t-nél nagyobb pozitív érték. A „t-kritikus egyoldalú próba” a szakadási pont értékét adja meg, így annak a valószínűsége, hogy a t-statisztika vizsgált értéke a „t-kritikus egyoldalú próba” értékénél nagyobb vagy egyenlő, éppen alfa.

    A „P(T <= t) kétoldalú próba” annak a valószínűségét jelenti, hogy a t-statisztika vizsgált értékének abszolút értéke nagyobb t-nél. A „P-kritikus kétoldalú próba” a szakadási pont értékét adja meg, így annak a valószínűsége, hogy a t-statisztika vizsgált értékének abszolút értéke a „P-kritikus kétoldalú próba” értékénél nagyobb, éppen alfa.

    Kétmintás párosított t-próba a várható értékre

    A párosított t-próba akkor használható, ha a minták vizsgálati adatai természetes módon párba állíthatók. Ez például akkor fordul elő, amikor egy mintacsoportot kétszer vizsgál:  kísérlet előtt és után. Az eszköz és képlete kétmintás, párosított Student-féle t-próbával állapítja meg, hogy a kísérlet előtti és utáni mérések származhatnak-e azonos sokasági középértékű eloszlásokból. Ez a típusú próba nem feltételezi, hogy a két sokaság varianciája egyenlő.

    Megjegyzés : Ezzel a vizsgálati módszerrel a súlyozott variancia – az átlag közelében lévő adatok halmazának halmozódott értéke – is kiszámítható a következő képlettel:

    Súlyozott varianciát számító képlet

    Kétmintás t-próba: párosított eszközökkel párbeszédpanel

    1. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt első adattartomány hivatkozását. Az adatok egyetlen sorban vagy oszlopban helyezkedjenek el, és ugyanannyi adatpontot tartalmazzanak, mint a második tartomány.

    2. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt második adattartomány hivatkozását. Az adatok egyetlen sorban vagy oszlopban helyezkedjenek el, és ugyanannyi adatpontot tartalmazzanak, mint az első tartomány.

    Feltételezett átlagos eltérés:      Írja be a minták középértékei között megkívánt eltérést. A 0 (nulla) érték azt jelzi, hogy a minták középértékeit egyenlőknek tételezi fel.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartományok első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományok nem tartalmaznak feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Alfa:      Írja be a próba konfidenciaszintjét. Ennek az értéknek 0 és 1 között kell lennie. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Kétmintás t-próba egyenlő szórásnégyzeteknél

    Ez az eszköz kétmintás Student-féle t-próbát végez el. A t-próbának ez a formája abból indul ki, hogy a két adathalmaz azonos varianciájú eloszlásból származik, ezért homoszcedasztikus t-próbának is szokták nevezni. Ezt a módszert akkor használhatja, ha meg szeretné állapítani, hogy a két minta származhat-e azonos sokasági középértékű eloszlásból.

    Kétmintás t-próba: kétmintás egyenlő szórásnégyzetre párbeszédpanel feltételezve

    1. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt első adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen sorban vagy oszlopban kell elhelyezkedniük.

    2. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt második adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen sorban vagy oszlopban kell elhelyezkedniük.

    Feltételezett átlagos eltérés:      Írja be a minták középértékei között megkívánt eltérést. A 0 (nulla) érték azt jelzi, hogy a minták középértékeit egyenlőknek tételezi fel.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartományok első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományok nem tartalmaznak feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Alfa:      Írja be a próba konfidenciaszintjét. Ennek az értéknek 0 és 1 között kell lennie. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Kétmintás t-próba nem egyenlő szórásnégyzeteknél

    Ez az eszköz kétmintás Student-féle t-próbát végez el. A t-próbának ez a formája abból indul ki, hogy a két adathalmaz nem azonos varianciájú eloszlásból származik, ezért heteroszcedasztikus t-próbának is szokták nevezni. Az egyenlő varianciák esetéhez hasonlóan ezt a t-próbát is akkor használhatja, ha meg szeretné állapítani, hogy a két minta származhat-e azonos sokasági középértékű eloszlásból. Akkor alkalmazza ezt a próbát, ha a két minta egyedei különböznek. Az alábbi példában ismertetett párosított próbát akkor kell használni, ha egyetlen adatcsoportot vizsgál, és a két minta a kísérlet előtti és utáni méréseket tartalmazza.

    A próbában használt t statisztikai érték a következő képlettel számítható ki.

    A t értéket számító képlet

    A alábbi képlet a szabadságfok kiszámítására szolgál. Mivel a számítás eredménye általában nem egész szám, a képlet a szabadságfokot a legközelebbi egész számra kerekíti, így a t-táblából megkapja a kritikus értéket. Az Excel T.PRÓBA munkalapfüggvénye a számított szabadságfokot kerekítés nélkül használja, hiszen a T.PRÓBA függvényben nem egész értékű szabadságfokkal is számolhat. A szabadságfok két különböző számítása miatt a T.PRÓBA függvény és a t-próba analízis nem egyenlő varianciák esetén eltérő eredményt ad.

    A szabadságfok közelítő értékét számító képlet

    Kétmintás t-próba: kétmintás feltételezve, hogy a egyenlőtlenségi feltételen alapuló szórásnégyzetre párbeszédpanel

    1. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt első adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen sorban vagy oszlopban kell elhelyezkedniük.

    2. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt második adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen sorban vagy oszlopban kell elhelyezkedniük.

    Feltételezett átlagos eltérés:      Írja be a minták középértékei között megkívánt eltérést. A 0 (nulla) érték azt jelzi, hogy a minták középértékeit egyenlőknek tételezi fel.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartományok első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományok nem tartalmaznak feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Alfa:      Írja be a próba konfidenciaszintjét. Ennek az értéknek 0 és 1 között kell lennie. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    z-próba

    Ez az elemzőeszköz kétmintás z-próbát hajt végre ismert varianciájú középértékeken. Ezzel az eszközzel ellenőrizhető az a nullhipotézis, hogy a két sokaság középértéke nem eltérő, megcáfolva ezzel mind az egyoldalú, mind a kétoldalú hipotéziseket. Ha a varianciák nem ismertek, a Z.PRÓBA munkalapfüggvényt kell használnia.

    A z-próba használatakor fontos, hogy értelmezni tudja az eredményt. A „P(Z <= z) egyoldalú próba” valójában a P(Z >= ABS(z)), vagyis annak a z értéknek a valószínűsége, amely a 0-tól távolabb, ugyanabban az irányban van, mint a vizsgált z érték, és a sokaság várható értékei között nincs eltérés. A „P(Z <= z) kétoldalú próba” valójában a P(Z >= ABS(z) vagy a Z <= -ABS(z)), vagyis annak a z értéknek a valószínűsége, amely a 0-tól bármely irányban távolabb van a vizsgált z értéknél, és a sokaság várható értékei között nincs eltérés. A kétoldalú próba eredménye az egyoldalú próba eredményének a kétszerese. A z-próba akkor is használható, ha a nullhipotézis az, hogy a két sokaság várható értékeinek különbsége egy adott, nullától különböző érték. A módszer alkalmas lehet például két autómodell teljesítménykülönbségének vizsgálatára.

    z-próba: két módon párbeszédpanel minta

    1. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt első adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen sorban vagy oszlopban kell elhelyezkedniük.

    2. változótartomány:      Írja be az elemezni kívánt második adattartomány hivatkozását. Az adatoknak egyetlen sorban vagy oszlopban kell elhelyezkedniük.

    Feltételezett átlagos eltérés:      Írja be a minták középértékei között megkívánt eltérést. A 0 (nulla) érték azt jelzi, hogy a minták középértékeit egyenlőknek tételezi fel.

    1. (ismert) változó variancia:      Írja be az 1. változó kiindulási tartományának ismert szórásnégyzetét.

    2. (ismert) változó variancia:      Írja be a 2. változó kiindulási tartományának ismert szórásnégyzetét.

    Feliratok:      Ha a bemeneti tartományok első sorában vagy első oszlopában vannak feliratok, jelölje be ezt a jelölőnégyzetet. Törölje a jelölést, ha a bemeneti tartományok nem tartalmaznak feliratokat. A Microsoft Office Excel el fogja készíteni az eredménytábla megfelelő feliratait.

    Alfa:      Írja be a próba konfidenciaszintjét. Ennek az értéknek 0 és 1 között kell lennie. Az alfa egy pontossági szint, amely egy elsőfajú hiba valószínűségével (igaz hipotézis elvetésével) függ össze.

    Kimeneti tartomány:      Adja meg az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozását. Az Excel automatikusan meghatározza az eredménytartomány méretét, és ha az eredménytartomány várhatóan felülírja a meglévő adatokat, figyelmeztetést ír ki.

    Új munkalapra:      Ha ezt a beállítást választja, a program új munkalapot illeszt be abba a munkafüzetbe, amelyben az aktuális lap van, és az eredmények az új lap A1 cellájától kezdve kerülnek a lapra. Az új lapnak nevet is adhat a mezőben.

    Új munkafüzetbe:      Ha ezt a beállítást választja, új munkafüzetet jön létre, és az eredmények egy új munkalapra kerülnek.

    Megjegyzések: 

    • Az adatelemző függvényeket egyszerre csak egy munkalapon használhatja. Csoportba foglalt munkalapokkal végzett adatelemzésnél az eredmények az első munkalapon jelennek meg, a többi munkalapon üresre formázott táblákat talál. Ha a többi munkalapon is el akarja végezni az adatelemzést, akkor minden egyes munkalap adataival futtassa le az elemzési eljárást.

Megjegyzés : Gépi fordítás jognyilatkozata: Ez a cikk számítógép által, emberi közreműködés nélkül lett lefordítva. A Microsoft ezeket a gépi fordításokat azért nyújtja, hogy az angol nyelvet nem beszélők minél több tartalomhoz tudjanak hozzáférni a Microsoft termékeivel, szolgáltatásaival és technológiáival kapcsolatban. A gépi fordítás miatt előfordulhat, hogy a szöveg szóhasználati, szintaktikai vagy helyesírási hibákat tartalmaz.

Ismeretek bővítése
Oktatóanyagok megismerése
Új szolgáltatások listájának lekérése
Részvétel az Office Insider programban

Hasznos volt az információ?

Köszönjük a visszajelzését!

Köszönjük visszajelzését. Jobbnak látjuk, ha az Office egyik támogatási szakemberéhez irányítjuk.

×